Téglásy Imre : A nyelv- és irodalomelmélet kezdetei Magyarországon

Sorozat: Humanizmus és Reformáció - Az első olyan könyvet tartja kezében az olvasó, amely a reneszánsz kori irodalomkritika egyik jelentős periódusát, a XVI. század derekát teszi részletes vizsgálat tárgyává. A szerző bemutatja azt az antik eredetű irodalomkritikai szabályrendszert, amelynek normái a kortárs írókat, olvasókat és teoretikusokat befolyásolták. Bemutatja, hogyan zajlott le az ezekre alapozott, első magyar irodalmi vita, milyen szerepet töltött be a latin nyelv uralma és az ehhez kapcsolódó kultúra a kor ideológiájában, milyen előírásokat követtek a nyelvi purizmus képviselői, hogyan kapcsolódtak a legkiválóbb magyar latinisták az erazmizmus gondolatköréhez. A mű nagy felfedezettje a század legjelesebb teoretikusai közé tartozó magyar író, Zsámboky János (Sambucus), akinek elméleti írásai megvilágítják, hogy megközelítésében mit jelentett az utánzás (imitatio), a versengés (aemulatio), az eredetiség (progrium) stb. fogalma. Téglásy Imre ez irányú vizsgálatának eredménye, hogy a manierista esztétikát - kiegészítve az eddigi kutatásokat - nemcsak a neoplatonikus, hanem az arisztoteliánus irodalomelmélet szemléletéből is levezethetőnek tartja. A sorozat e kötete jól használható segédeszköz lesz mind a kutatók, mind a felsőoktatásban tanítók és tanulók számára.