Az író festõnek tanult, 1924-ben került ki Párizsba, a tervek szerint néhány hetes tanulmányútra, hogy aztán 1932-ben térjen haza. E száraz adatokból talán már látszik is Vaszary alapélménye, melyet aztán regényeiben sikerrel adott el, két legjobb könyve, a Monpti, a Ketten Párizs ellen egyaránt a francia fõvárosban játszódik. Vaszary egész generációja életérzését vizezi fel ezekben a nagyra nõtt krokikban, ugyanakkor van valami mélyebb, valami finomabb zene a semmire sem kötelezõ formálás alján. "Nehézbulvár", mondhatnánk. Mindig a bohém a fõhõse ezeknek az erõsen önéletrajzi jellegû regényeknek, akinek kezébõl másodpercek alatt folyik ki a nehezen megszerzett frankok tömege. De sosem bánja, hiszen ars poeticája például, hogy hasznos ajándékot venni tilos, csak súlyos nyárspolgárok vetemednének ilyesmire.