A világhírű és hazánkban is népszerű, kiváló szépírói adottságokkal megáldott Antonia Fraser ezúttal XIV. Lajosról és a környezetébe tartozó nőkről fest színes és hű portrét. A Napkirály (1638-1715) szerencsés volt a szerelemben, s bámulatosan aktív szerelmi élete csak növelte a világ szemében személyes dicsőségét, amely oly fontos volt számára. Most közelről megismerhetjük azokat, akiknek eddig csak a nevét tudtuk: Marie Mancinit, Louise de La Vallière-t, Montespan márkinét, Madame de Maintenont és Angélique de Fontanges-t - hogy csak a leghíresebbeket említsük. Lajos rendkívül gáláns volt szeretőivel, a szakítás után is törődött velük, bőkezűen elhalmozta őket címekkel, ajándékokkal. Számos törvénytelen gyermekét törvényesítette, magas ranggal látta el, és komoly szerepet juttatott nekik dinasztikus terveiben. Sok szó esik két olyan hölgyről is, a sógornőjéről, Henrietta Annáról, és unokája feleségéről, Savoyai Adélról, akiket nem szerelmi viszony, "csak" mély és gyöngéd emberi kapcsolat fűzött a királyhoz. De feltárulnak előttünk Lajos magánéletének spirituális dimenziói is, mert miközben szabad utat engedett érzékiségének, katolikus uralkodóként, őszintén vallásos emberként megélte a szabadosság valláserkölcsi tilalmának, a nem titkolt egyházi rosszallásnak fájdalmát is. "Meggyőződésem - írta Liselotte, a Napkirály egy másik sógornője -, hogy ha mi már nem leszünk, erről az udvarról minden regénynél jobb és szórakoztatóbb történetek születnek majd, és félek, hogy utódaink el sem hiszik és megannyi tündérmesének tartják őket." És csakugyan, Antonia Fraser regénye pompás szórakozásnak ígérkezik.