A nagy vihar hajótöröttei - Hivatalos feljegyzések, tanulmányok és más írások a háboru és a pusztitó béke idejéről

Felvágatlan példány.

Az eredeti papírboríték felhasználásával készült velúrkötésben.

I. A MENEKÜLÉS ÉS EGYÉB MEGPRÓBÁLTATÁSAINK TÖRTÉNETE

LIBER ENDRE: Budapest a menekültügy szolgálatában 13
A háború és a pusztító béke hatásai Budapesten 93

II. TANULMÁNYOK ÉS EMLÉKEZÉSEK

BÓDY TIVADAR DR.: Egy szomorú ősz 131
HARRER FERENC DR.: A háborús jótékonyság munkája 132
PUREBL GYŐZŐ DR.: Az iskola a társadalom, közegészségügy és testnevelésügy szolgálatában 134
CZETTLER JENŐ DR. : A magyar gazdák az erdélyi menekültekért 144
VADNAY TIBOR DR.: Károly király gyermeknyaraltatása 147
BANETH SÁNDOR: A „Pro Transsylvania" Országos Segitő Bizottság 163
KÁDÁR BÉLA DR.: A Jászság szive 172
TÜSKE JENŐ DR.: A m. kir. államvasutak és a menekültügy 177
HENCZ LAJOS DR.: A m. kir. posta a menekültügy szolgálatában 184
NEUGEBAUER VILMOS: A magyar gyermekek üdültetése 188
Bärtl Tivadar : A közalkalmazottak megpróbáltatása 193
Aldobolyi NAGY GYÖRGY: A menekült-vágyon sorsa 199
HORVÁTH KÁLMÁN: Az egészségügyi és jóléti intézmények pusztulása 205
FLAXMAYER JÓZSEF DR.: A székesfővárosban folytatott étkeztetési akciók 210
HALÁCSY ENDRE: A cserkészfiuk 215

III. MOZAIK

GALLINA FRIGYES DR.: Menekülés a harctéren 219
VÁLYI NAGY GÉZA: Menekültek 226
SAS EDE: öreg Széki Mózes 228
SARBÓ VILMOS: Rozika 236
KÁLLAY MIKLÓS: Szomju szivek bora 239
URAY DEZSŐ: A segitő kéz 241
PAYR HUGÓ : Emlékek 244
KÁDÁR BÉLA: Székely bucsuzó 247

A háborúk legfájdalmasabb pillanata az emberi vad erő minden szenvedélyes és szörnyűséges összecsapásai között is talán az, midőn a dúló hadseregkolosszusok előtt megindul a falvak és tanyák csendes, nyugodalmas népe és a szinte végzetszerűen közeledő veszélyek elől, mint azok kénytelen martaléka, menekül biztosabbnak hitt tájak felé, de mégis a bizonytalansága. A föld népe, melyet a röghöz nem egy emberöltő emlékei, hanem sokszor századok átöröklött hagyományai kötnek, elhagyja békés fészkét, a házat és a földet gyenge, fejvesztett családok állanak be a sorsüldözött vándorok hosszú sorába. A mi nagy háborúnk legszomorúbb időszaka is az volt, mikor hazánknak addig békében élő földjéről, a nyájas hegyi falucskákból, a kies Erdélyből, a szelíd Délmagyarországból megindult a földönfutók karavánja és futott a mindjobban közeledő ágyúdörgés elől a hontalansága; mikor órák alatt elnéptelenedtek az otthonok, zsákmányul kellett hagyni a kedves tűzhelyet, a rónát, mely a kenyeret adta és a temetőt, melyben annyi édes emlék pihent. Mintha óriási földrengés rázta volna meg a talajt, úgy omlott össze percek alatt mindaz, amit öröknek hittünk.