A magyar festészet történetének legmozgalmasabb és legváltozatosabb szakasza az 1896-tól napjainkig terjedő több mint száz év. A 19. század végén az akadémizmus ellenében szerveződő nagybányai festőiskola, élén Ferenczy Károllyal adta meg a lökést ahhoz a folyamathoz, amely az egyetemes fejlődés különböző irányzatai felé tájékozódva alakította ki a modern magyar festészet sokszínű képét. A pályája kezdetén francia indíttatású Rippl-Rónai vagy Czóbel, az erőteljes formavilágú Nyolcak, az avantgárd élvonalába tartozó Kassák vagy a Bauhaus tanáraként is ismert Moholy-Nagy, a Bartók szellemiségét követő szentendrei iskola vagy utóda, a második világháború után alakult Európai Iskola tartoznak többek között annak a hídnak a tartópillérei közé, amely napjaink világszerte ismert kiemelkedő mesterein, Keserű Ilonán, Nádler Istvánon keresztül vezetnek el a legifjabbakig. Kovalovszky Márta Széchenyi-díjas művészettörténész bevezetőjében áttekinti a modern magyar festészet fejlődéstörténetét, majd száz válogatott művet elemez. A nagyméretű reprodukciókat kísérő képleírások a művész pályájának rövid ismertetése után az alkotásnak azokat a jellegzetességeit emelik ki, amelyek egy-egy vonással gazdagítják ennek a sokszínű korszaknak a képét.