Négy tanulmányt tartalmaz Szabó Júlia kötete. Az első, az Antik romok a XIX. századi magyar tájfestészetben afféle bevezető jellegű, az alaptémákat inkább csak megpendítő, rövid szaktanulmány, amely elsősorban nem tartalmi érdekessége miatt foglalkoztathatja az olvasót, hanem azért, mert felveti a modern művészettörténeti ikonológia (abban a viszonyban áll ez a kategória az ikonográfiával, mint a fonológia a fonetikával, vagyis a képtárgyak nem egyszerű lajstromozása, pozitivista komparatisztikája, hanem a lényegi tartalmi elemek, szubsztantív motivikus összefüggések kutatása) egy eleddig fölötte elhanyagolt problémáját, a tájábrázolások toposzkutatásának kérdéskörét. Ezt a problémát fejti ki azután, igen gazdag anyagon, a kötet további három nagytanulmánya, kismonográfia értékű írása ("A cédrus az örökkévalóság hieroglifája". Egy természeti motívum ikonológiája; A történeti tájfestészet; Kék lélek, lélekvirág. Egy szimbolista és expresszionista motívum történetéhez). Nagyszerű ezekben a tanulmányokban az, hogy szerzőjük egyszerre és egyenlő hangsúllyal képes bennük hihetetlenül gazdag konkrét anyagot tárgyalni (a cédrusok kapcsán egész egyetemes kultúrtörténeti, világművészet-történeti összefoglalást nyújt, vallástörténeti és mitologikus összefüggések bemutatásával, ezek kapcsán jutva el Csontváryhoz és a legújabb fejleményekhez) és az elméleti összekötő- és csomópontokra ügyelni, hatalmas filozófiai és esztétikai, művészettudományi teoretikus szakirodalmat mozgatva, értelmezve. - Kiemelkedő jelentőségű, nemzetközi viszonylatban is úttörő értékű munka, minden, a művészettörténettel komolyabban foglalkozó olvasó "kötelező olvasmánya".