1965-ben a Romániai Szocialista Köztársaság Akadémiája Kolozsvári Fiókjának Etnográfiai és Folklór Osztálya Görgényvölgye népköltészetének tanulmányozását tűzte ki céljául (Pop, 1968:425). E terv keretében jutott el a Folklór Osztály magyar kutatócsoportja Görgényüvegcsűrre, e furcsa nevű kis hegyi községbe, mely a XVIII. század végén egy régi üveghuta helyén épült. Már a mesemondók utáni első kérdezősködés eredményes volt, hamarosan kiderült, hogy vannak mesemondók a faluban, sőt legalább egy-két népmesét majdnem mindenki ismer. Nem véletlen, hogy itt akadtunk rá Jakab István (Miklósé) 41 éves szénégetőre, a Görgényi havasok egyik legtekintélyesebb mesemondójára, kinek gazdag és sajátos színezetű meserepertoárja népköltészeti archívumunk legértékesebb anyaga közé tartozik.

A görgényüvegcsűri gyűjtőmunka során 250 népi prózai alkotást sikerült rögzítenünk, melynek kb. egyharmada Jakab Istvántól származik. Repertoárjának gazdagsága, jellege, sajátos előadói egyénisége érdemessé tette monografikus vizsgálatát, mesemondói arculatát, repertoárjának bemutatását.