Sorozat: Veszedelmes viszonyok.

Fordította: Jancsó Júlia.

„Fájdalmas emlék nincs, csak halottak vannak. Ők pedig gyorsan semmivé válnak, és sírjuk körül sem marad egyéb, mint a természet szépsége, a csend, a tiszta levegő. Az, ami a vízvezeték zajára átjárt, amúgy nem pusztán egy múltbeli érzet visszhangja, mása volt, hanem az érzet maga.”

A megtalált idő talán a regényfolyam legfontosabb része, ez adja teoretikus foglalatát, egyedülálló irodalomelméleti, alkotáslélektani gondolatokkal. Itt olvashatók Proust nevezetes töprengései a művészet szerepéről. E kötet szól a legközvetlenebbül a történelmi, társadalmi háttérről, a világháború jelenlétéről a mindennapokban, a legszűkebben személyes és a legtágabban világtörténelmi összefonódásokról. Az egymásra rétegződő finom megfigyelések és reflexiók szövedéke mesteri fordításban tárul fel.