Első kötet.
Forditotta Jánosi Gusztáv
Torquato Tasso arczképével.

Az irodalom és művészetek ragyogó korszakát, melyet Olaszországban Dante és Giotto nyitottak meg , s mely délpontját Medici Lorenzo alatt érte el s Torquato Tasso-t születni látta, a szellemi világ ujjászületésének (renaissance) szokták nevezni; mintha az emberi szellem tevékenysége a középkorban végképp megszünt volna. Pedig a középkor vetette el a magot, őrizte ápolta a csirát, mely eme korszak gazdag aratását előkészítette. A római birodalom pusztulását követő századok viharai nem söpörték el nyomtalanul az emberi műveltség minden alkotását az ó-korban. Nem különsen Itáliában, ahol, mint egy protestáns író mondja, a bekövetkezett éjtszaka a föld nyári sarkéjtszakája volt csupán. Még el se tünt a lehanyatló nap búcsúfénye, már feltűnt az új nap hajnala. Mikor Róma megdől s a pogányság lidércznyomásától a félsziget megszabadul, népe fölkel és a keresztény vallás segélyével megőrzi, ápolja a tudományok és művészetek szent tüzét Az új olasz nép, olasz művészet, irodalom Róma katakombáiban születik meg, veszi kezdetét. A képíró művészet, költészet egész cyklusa él itt, titokzatosan, de ékesszólóan beszélve a halhatatlanság reményéről. Majd megnyilnak a pogány Róma romjain a keresztény bazilikák s a negyedik századtól a tizenharmadik századik emelt remekei a keresztény építészetnek, az egyszerű, de hatalmas mozaik festmények, a renaissance nagy mesterei tanulmányainak kiapadhatatlan forrásai, hirdetik a hit és művészetek magasztos hármóniáját.

Gerince elvált a kötéstől, az utolsó 22 lap kijár.