Sorozat: Emlékezések.

A Nobel-díjas író ebben a nevelődési regényében legelső gyermekkori emlékétől egészen 16 éves koráig tekinti át életének - főleg a szellem síkján játszódó - eseményeit. Az Al-Duna menti Ruszcsukban töltötte kora gyermekségét. A ruszcsuki hat esztendőben egyik legnagyobb élménye, hogy a családban spanyolul beszélő kisfiút a legkülönbözőbb nemzetiségű emberek vették körül: a bolgárokon kívül törökök, albánok, örmények, cigányok, románok, oroszok, cserkeszek, görögök stb. Ezekben a korai években fejlődik ki benne az apja iránti határtalan szeretet, s nagyformátumú anyját körülvevő tisztán szellemi légkörhöz való feltétlen vonzódása. Érdekes, lélektanilag hiteles képet ad gyermekévei színességéről, gyönyörűségeiről és félelmeiről. Sok minden mellett itt esik meg vele az első nyelvi csoda is. A bolgár szolgálólányok bolgár nyelvű meséit később hibátlanul tudja idézni németül. A rajongva szeretett apja korai halála után a kisfiú teljesen édesanyja vonzásába kerül. Éjszakákon át olvasnak együtt drámákat, s azután el is játszák azokat. Anyja betegségének gyógyítására szanatóriumba vonul, a 14 éves kiskamasz panzióban élve, s a középiskolába járva jut el az első (persze rossz) dráma megírásáig és az anyja és önmaga teremtette gyermekkori Paradicsomból való kiűzéséig. A nagyszerű önéletrajzi esszé egy olyan gyermekkori világot tár fel, amelyben az élet mindennapi tényeinek alig van szerepe. Ennek a gyermeknek nem okoznak gondot az anyagiak, a védőburkon nem hatol át a goromba és csúf valóság. A valóságot itt a könyvek, a kultúra szellemvilága testesíti meg. Érdekes és izgalmas olvasmány.