Farczády Elek- Szabó T. Attila : A Marosvásárhelyi Sorok és a Marosvásárhelyi Glosszák

Elfelejtett kódexekből, néha kéziratos könyvek kötéstáblájából kiáztatva kerülnek elő a nyelvemlékek; gyakran csodával határos módon vészelik át az évszázadok viszontagságait, amíg valaki felfedezi és nyilvánosságra hozza őket. Egyesek többet, mások kevesebbet mondanak arról a korról, amelyben keletkeztek, a nyelvről, amelyen írták őket. A Halotti Beszédhez és az Ómagyar Mária-siralomhoz képest a XV. század első negyedéből származó Marosvásárhelyi Sorok és Marosvásárhelyi Glosszák a szerényebb jelentőségű magyar nyelvemlékek közé tartoznak. Hozzáértő szem azonban annyi érdekes művelődéstörténeti és nyelvtörténeti adalékot fedez fel bennük, amennyit rövid terjedelmük alapján még csak gyanítani sem lehetne. Farczády Elek és Szabó T. Attila 1957-ben ismertette először a nyelvemlék előkerülésének körülményeit és magát a nyelvemléket; azóta több szakember szólt hozzá a vitás vagy vitatható kérdésekhez. A könyv újabb változata ezeknek az észrevételeknek a figyelembevételével készült el, így több részletkérdés tárgyalása világosabbá, megalapozottabbá, körültekintőbbé vált.
A Marosvásárhelyi Sorok magyar nyelvemlék, amely a Marosvásárhelyi Glosszákkal együtt a 14. század második feléből származó Koncz-kódexben található. (A kódex a Rhédey család erdőszentgyörgyi könyvtárából bukkant fel, és Koncz Józsefről, a marosvásárhelyi Református Kollégium könyvtárosáról nevezték el.) A szöveg fordítás az ószövetségi Királyok könyvéből. A nyelvemléket dr. Farczády Elek fedezte fel a Teleki Tékában, és Szabó T. Attilával együtt jelentették meg 1957-ben illetve 1973-ban. A sorok 44, a lapszéli jegyzetek 11 magyar szót tartalmaznak, mint például: medue, atyad, kyral, valaky, hallandia (hallandja), yeltest (üvöltést), lezen (lészen), veretut (veretett). Jellemzők az ajakkerekítés nélküli kiejtést jelölő magánhangzók: így például melléled (mellőled), midén (midőn), kelket (kölyket), thiuis (tövis).