Szinyei Merse Pál (1845-1920) háromnegyed évszázados, több történelmi periódusba illeszkedő élete egyáltalán nem nevezhető tipikusnak. Nemcsak kora, de Szinyei egyénisége is szinte összeegyezhetetlen ellentmondásokat hordott magában. Írásos megnyilatkozásai ezek pszichológiai okainak feltárásához is segítséget adhatnak. Ha közelebbről is megismerkedünk azzal a környezettel, amelyből a művész származott, amelynek szokásaival, követelményrendszerével, előítéleteivel gyermekkorától kezdve átitatódott, s amelynek emlékét egész életen át megőrizte, akkor nemcsak ember, de művészi egyéniségét is jobban megközelíthetjük. A hazánkban sajátosan ritka művészettörténeti forrásirodalom régi adósságát törleszti Szinyei Merse Pál leveleinek, önéletrajzainak és a közvetlen családtagok visszaemlékezéseinek közreadásával. Ez az első alkalom, hogy a Szinyei-pálya jelenleg ismert teljes forrásanyaga hiteles kritikai megjegyzésekkel olvasható - a művészettörténész dédunoka, Szinyei Merse Anna jóvoltából. A kötet egyfelől megvilágítja a magyar festészet egyik legnagyobb alakjának csak töredékesen ismert és sokszor szándékoltan félremagyarázott pályáját és egyéniségét, másfelől szinte szociológiai igényű bepillantást nyújt a korszak egy jellegzetes társadalmi rétegének életébe. A művelődéstörténeti érdekességeket is rejtő írásos dokumentumokat gazdag korabeli fényképanyag kíséri, melynek nagy része még sohasem jelent meg nyomtatásban.