Sorozat: A Magyar Szemle Könyvei II.

Weis István a két világháború közötti közigazgatás és társadalomtudomány jelentős személyisége volt, a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium tisztviselője, az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) vezérigazgatója, egyetemi tanár és számos tudományos mű szerzője. Munkássága mindmáig nem kapta meg méltó elismerését.

Fenti műve ma is a korabeli szociológia egyik legjelentősebb teljesítményének számít. Munkájában Weis – Keleti Károly, a 19. század végi nagy statisztikus nyomdokain haladva – azt a célt tűzte maga elé, hogy „az 1929. év Csonka-Magyarországának társadalmát próbálja leírni”. A mai magyar társadalom már szerkezeti felépítésében mutatja a szerző határozott törekvését egy kifejezetten társadalomszerkezeti áttekintés elkészítésére. A könyv első négy fejezetében Weis a településformák oldaláról közelíti meg a témát (tanya, falu, város és külön Budapest). Ezután további négy fejezetet szentel a társadalom makrocsoportjainak: a kispolgárságnak, a középosztálynak, az elitnek („a felső négyezer”, a „felsőosztály” címen) és a proletariátusnak. Végül néhány kitekintő fejezetben foglalkozik a gazdasággal, a kulturális élettel és a politikai szociológiával, valamint a „magyar lélek”-kel is. Ez utóbbi keretében a nemzeti és egyéb kollektív identitások szociálpszichológiáját elemzi.
„Weis immár klasszikus műveiben a konzervatív beállítottságú, ám elemzőként a pártpolitikától magát messzemenően függetlenítő, éles szemű megfigyelőként is kitűnő szerző egyszerre ambicionálja a tárgyszerű társadalomleírást és az értékelő elemzést” – írja munkájáról a történeti szakirodalom. Ezek után nem csodálkozhatunk azon sem, hogy A mai magyar társadalomban megjelent elemzéseket Szekfű Gyula is felhasználta a Három nemzedék 1934-es, átdolgozott változatának írásakor. Szekfű látlelete a Horthy-kor neobarokk, úri világáról statisztikailag és szociológiailag megalapozott hátteret nyert Weis István társadalomanalízise által, hiszen Weis is a magyar társadalmi struktúra töredékes szerkezetét és az egységes közszellem hiányát emelte ki munkájában.