"A világháború előtti és alatti években, a demokrácia és a demokratikus rendszerek válsága, az új diktatúrák, s az őket kísérő, szinte elsöprő erejű antihumánus áramlatok közepette, Prohászka egyensúlykereső hanyatláselmélete egyre élesebb kultúra- és erkölcskritikai színezetet vett fel, növekvő kételyek kezdték ki a kiút lehetőségébe vetett reményeit, s gondolatvilágát mind sötétebb pesszimizmusba fordították. Erről tanúskodott 1944-ben megjelent, de terjesztésre hivatalosan csak 1945-ben bocsátott átfogó erkölcskritikai munkája, A mai élet erkölcse, melyet Prohászka, nem alaptalanul, saját "ellenállási művének" tekintett. A könyvben kora, az első világháború utáni kor teljes erkölcsi talajvesztettségét, a humánum összeomlását, a gyűlölet erkölcsének eluralkodását mutatta ki az élet szinte minden területén. Az erényesség mint emberi érték megtagadása, az életvitel sekélyessége, az élményéhség, a nemi élet erkölcstelen szabadossága, a nők démoni agresszivitása stb. mutatja szerinte a társadalom nagy átlaga erkölcsi züllésének a mélységét."