Sorozat: Monumenta Hungarica (VI.)
Megjelent 2400 példányban.

Istvánffy műve 1490-től, Mátyás király halálától 1606-ig tárgyalja Magyarország történetét. Az 1608-ban kapott szélütése ugyanis nagy mértékben hátráltatta a további munkában, és az eddig elkészült fejezetek 1606-ig beszélték el az eseményeket. Saját bevallása szerint a hazaszeretet ösztönözte a mű elkészítésére. Célja a történtek hiteles megörökítése, a külföldiek pontos tájékoztatása a magyarországi helyzetről és a törökökkel vívott harcról, és lehetőség szerint minél több tanúságot levonni az eseményekből, hogy az emberek okulhassanak belőle. Historiája szinte csak a hadi eseményeket tárgyalja, és könyvében minden egyéb is csak ilyen vonatkozásában kerül szóba. Más történetírókkal ellentétben nem fordít időt az ország részletes bemutatására sem, és felhasznált forrásainak sem közli ezeket az elemeit. Az egyes csaták helyszíneiről viszont kimerítő leírást ad. Ismerteti topográfiai helyzetüket, elemzi stratégiailag fontos tulajdonságaikat, környezeti adottságaikat, az adott terület gazdasági viszonyait (hiszen ez lényeges az utánpótlás szempontjából), nem feledkezik meg időjárási viszonyairól sem, és leírásába több adatot közöl a vidék történetéről. E téren általában meglévő forrásait is igyekszik kibővíteni. A hadi eseményeket nagyon részletesen tárgyalja, de például a drinápolyi béke idején, 1568-1592-ig nagy harcok hiányában leírása kisebb összecsapásokra korlátozódik.