A mű két kötetben teljes.

E nagyszabású munka a szakirodalomban hézagpótló jelentőségű. Fitz József, a magyar történetírás mestere negyven éves kutatómunkájának eredményét adja kitűnő összefoglalásban.
A három kötetre tervezett monográfia körülhatárolt tárgykört foglal magában : csak a kézimunkával készült hazai nyomtatott könyvről szól. Történetét a kéziratkorral kezdi, és 1800-al fejezi be, amikor új találmányok új irányba terelték a fejlődést. Az első kötet a magyar könyv történetének azt a fél század át tárgyalja, melyben a nyomtatvány kezdi felváltani és kiszorítani az előző korszak kéziratos kódexét, tehát a mohácsi vész előtti Magyarország ősnyomdászatát, kiadó tevékenységét és könyvterjesztését vázolja. A második kötet a reformáció és ellenreformáció könyvtörténetével, a harmadik pedig a kuruckor és a felvilágosodás korának könyvtörténetével foglalkozik majd.
A mély erudicióval, finom problémaérzékkel és irodalmi igényű stílusban megírt mű egyaránt számíthat a szakkörök és a nagyközönség érdeklődésére. A szerző tudományos szempontból megbízható, szakszerű munkával gazdagítja a tárgykör irodalmát, ugyanakkor pedig felkészültségével, színes, élvezetes előadásmódjával lebilincseli olvasóját.
A munkát gazdag, részben színes fakszimile anyag szemlélteti.