"A Luca név jelentése az ősi vallás, tudomány, művészet sumer közlekedési nyelvén: Világ-anyaistennőnk.

Drágakőként csillogó fehér lúd vagy hattyú, az égen a Hattyú csillagkép, melyet az Észak Keresztje névvel is illetnek, és amely a keresztény kereszt több ezer éves előzményének égi csillagzata.

Drágakőként csillogó, a Napot, fényt; időt, időjárást; vihart, zivatart erősítő, dúsító; fénnyel, esővel bőven ajándékozó istennő.

Drágakőként csillogó, ember- és apróállat-teremtő istennő…

A jelentés azért fontos, mert a Luca-napi, vagy ahhoz kapcsolódó termékenységvarázsló mondókák alapja.

A világ teremtő istennője...
Ez a jelentés pedig azért fontos, mert Világteremtő Istennőről szól, nem férfi Istenről. Örvendetes, hogy az ősi vallás és bölcselet elsődleges női ősprincípiumának emléke így fennmaradt nálunk Luca, a finneknél Kawe/Ilmatar, Mezopotámiában pedig Tiamat ős-anyaistennő nevében"