Sorozat: Szabadságbeszélgetések
Fordította Babarczy Eszter.

A modern polgári társadalmak berendezkedését meghatározó liberalizmus két gondolaton alapszik: a hatalomnak alávetett emberek egyetértésén nyugvó népképviselet és a hatalmak elválasztásának gondolatán.
A francia gondolkodó tíz egyetemi előadása e modern politikai eszmerendszer kiformálódásának folyamatát tekinti át a reneszánsztól a 19. század közepéig. ; A kereszténység szekularizációjának mind erősebbé váló tendenciája - az újkori történelem döntő eseményeinek és politikai formációinak hatásaival együtt - az egyént mint a természettől adott jogok alanyát állítják előtérbe.
Ezt a politikai-eszmetörténeti folyamatot Manent a társadalombölcselet nagy alakjainak művein keresztül demonstrálja. Machiavelli A Fejedelem című művével (l.: 911810) tört úton Hobbes, Locke a politika új művészetét, a munka és a tulajdon új elveit fektetik le. Ezt követően a francia felvilágosodás nagy alakjai, illetőleg a francia forradalom utáni liberalizmus teoretikusai gazdagítják az eszmerendszert: Montesquieu a hatalmi ágak elválasztásával, Rousseau azzal, hogy a Locke által kifejtett liberális eszméket kemény bírálatnak veti alá, Benjamin Constant a szabadelvű politika reális, ellenzéki szerepének kialakításával, míg François Guizot a társadalmat nem ellenségként, hanem partnerként kezelő liberális kormányzással. A folyamat múlt századi végpontján Tocqueville az amerikai demokrácia természetének feltárásával, a társadalmi és politikai állapot megkülönböztetésének és az egyenlőtlenségek folyamatos megszüntetésének feladatát tűzi ki. A politikai-eszmetörténeti okfejtés következtetései a jelenbe és a jövőbe mutatnak. - A jó fordításban, gondos szerkesztéssel közreadott munka társadalomtudományi stúdiumokat végző egyetemi hallgatók, a politika elméleti kérdései iránt érdeklődők olvasmánya.