Szabados Árpád rajzaival.

„Ez a Sándorka. No, ezt nem adom. Ez jól tanul; ebből papnak kell lenni; a második: ez lány, lány nem kell a nagyságos úrnak; a Ferencke: ez már segít nekem a mesterségben, e nélkül nem lehetek el; a Jánoska: lám, lám, ez meg a nevemre van keresztelve, nem adhatom oda; a kis Józsi, ez meg egészen az anyja. Ez volt az anyjának a lekedvesebbje… Úgy járt, hogy már a végére ért, mégsem tudott választani. Azután alulról kezdte felfelé; de csak az lett akkor is a vége, hogy ő bizony nem tudja, melyiket nem tudja, melyiket adja oda, mert ő valamennyit szereti.” Így töpreng karácsonyestén a szegény cipészmester, mikor kilenc gyereke közül kéne egyet odaadni a gazdag embernek, hogy az úrnak felnevelje. Végül egyiket sem adja, mert nem tud választani, úgy szereti valamennyit. Mi is így vagyunk ezekkel a Jókai-mesékkel. Melyik a legszebb? Melyik a legjobb? Nem tudunk választani. De nem is kell. Hallgassátok meg, olvassátok el az egész szépséges Jókai-meséskönyvet.