A boldog béke utolsó hónapjaiban barangoltam be a latin tenger álmodó partjait. Az örök nyár hazáját - ahol nem volt könny, csak derű és mosoly; ahol mindig sütött a nap, s a kósza szellő vidám melódiákat dalolt.
Jó néhány esztendeje már ennek az utamnak, mégis milyen gyakran megpihenek emlékein. Pedig nem történt semmilyen különleges esemény, vagy kaland, egyszerűen csak - boldog voltam, S ennek a boldogságnak a fénye sugárzódik még mindig vissza. Vagy talán a boldogság a legnagyobb és legritkább kaland az ember életében - távoli, egzotikus sziget, a szenvedés óceánban.
Azóta fegyverek idegtépő zaja veri fel a tengerpart csendjét s sűrű füstjük kormozza be a nevető eget. Vájjon mikor hallgatnak el örökre a fegyverek, s mikor ragyog fel az áldott béke, a latin tenger partjain...

A (körülvágott és a kötéstáblára ragasztott) fedőlap Csizmazia Kálmán munkája.