Sorozat: Hamvas Béla életműsorozat 18.
A negyedik bölcs a sacra dies parancsát felismerte. A Szent Hétköznap az, amikor a dolgok csodátlanul jönnek és távoznak egymás után, mindegyik olyan egyszerű és józan, mint egy korty víz. A szent ideák világával szemben ez a szent ideátlanság világa. Szilárd, nyugodt, romantikátlan. Nem kedvel se szenvedélyt, se hőst. Eszméje nincs. Szakrálisan profán. Az egész világon csak igen kevesen voltak, akik a hétköznap kicsiny és közönséges mitológiáját megértették, és tudták, hogy mit jelent reggel fölkelni, mosdani, reggelit készíteni, dolgozni, sietni, bosszankodni, sértődni – szürkén, gépiesen, átlagosan, megdöbbentően józanul és hazugság nélkül, és minden pátoszt kizárva. Csak egészen kevesen voltak, akik tudták, hogy ami egy napon az utcán, otthon, a boltban, a műhelyben történik, nem egyéb, mint ami századok alatt az egész világegyetemben történik. Ahhoz, hogy az ember a hétköznap isteni közönségességét és józan mitológiáját észrevegye, fáradhatatlannak kell lennie, nem szabad elfásulnia, s egy pillanatra sem szabad unatkoznia; nem szabad kieresztenie kezéből az időt. Mindig van ok részvétre, csodálatra, segítségre, nevetésre. A hétköznap mitológiájának erénye az éberség.