Sorozat: Művészettörténeti füzetek 26.

A legutóbbi évtizedek régészeti, műemléki és levéltári kutatásai nyomán egyre több olyan középkori építmény kerül a felszínre, amely a magyar nyelvben a 13. század második felétől kastélynak nevezett épületek közé sorolható. A kastély akkori fogalma és ennélfogva építészeti megjelenése eltért a maitól. Tartalmát leginkább az írott forrásokban található latin castellum szó fejezi ki. Ez a castellum az ugyancsak latin és vár jelentésű castrum szó kicsinyítő képzős alakjaként eleinte kis méretű várat, később egyre inkább várak módjára megerősített nemesi lakóhelyet jelentett. A sokféle egyéb épületfajtához hasonlóan ez is Európa nyugati tájain alakult ki a 10-11. században, és onnan jutott el az Árpád-kori Magyarországra. Formája évszázadokon át módosult, erődített jellege azonban mindvégig megmaradt. A 14. század végétől Franciaországból kiindulva árokkal és fallal körülvett, tornyokkal erősített udvarházként jutott el a Kárpát-medencébe és terjedt el a késő középkori magyar királyság területén. A későbbi korok változó ízlésvilága az ismétlődő háborúkkal együtt szinte nyomtalanul eltüntette őket. Ma már csak a kastélyok, udvarházak falaiból vagy az ásatások nyomán előkerülő részletek, főleg pedig az oklevelek szövegei hirdetik létüket, valamikor azonban sok állt belőlük. Az építész szerző az európai összképbe ágyazva bemutatja kialakulásukat és későbbi történetüket. A kötet adattára ötszáznál is több, név szerint ismert középkori kastélyt sorol fel.