categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Sennett, Richard : A közéleti ember bukása
- description
- additional information
Sorozat: Helikon Universitas - Művelődéstörténet.
Ford.: Boross Anna
Sennett szerint a modern közéleti tapasztalat egyik dimenziójának, a közönségnek a megváltozását az "idegenek" városba áramlása okozta. Idegeneken nem csupán a kívülállókat kell érteni, hanem azokat az ismeretleneket is, akiknek még nincs saját identitásuk, osztálytudatuk, akiket a városlakók sem tudnak "elhelyezni". London és Párizs 17-18. századi népességnövekedését elemezve Sennett kimutatja, hogy mindkét városban ugyanaz a típusú idegen alkotta a főszerepet: egyedül volt, messziről érkezett, korábbi kapcsolatai megszakadtak. A hirtelen népességnövekedés új társadalmi problémát hordott magában: a város egész ökológiájának a terek elve alapján való átszervezését. Bár mindkét városban eltérő városrendezési koncepciók valósultak meg, a végeredmény nagyon hasonló lett: a tér csupán az áthaladást szolgálta és ez a közösségi élet felszámolódásával járt. Ezt tovább erősítették a 18. század első felének gazdasági változásai, eredményeként a gazdasági struktúrák újrakristályosodása. Összességében e két folyamat együtt termelte ki az "ismeretlenként" definiálható idegen városi letelepedését, s ezzel azt, hogy a korábbi családi háttér vagy foglalkozás szerinti rutinszerű címkézés értelmét vesztette. Újfajta városi közösség jött létre. Ez a mindennapi életben annyit jelentett, hogy nem lehetett kétségek nélkül megállapítani a szembenálló társadalmi státuszát. Így alakultak ki az üdvözlésnek és kapcsolattartásnak korábban nem létezett személytelen kliséi. Sennett véleménye mégis az, hogy az élet anyagi feltételeinek bizonytalansága és az ismeretlenektől való félelem ellenére erőteljes társadalmi hajlammal rendelkezett az ily módon létrejött közösség. Az új városi társadalmon belül egyfajta híd alakult ki az utca és a színház között. Olyan hitkódexek léteztek, melyek segítségével értelmet lehetett adni a társadalmi életben zajló találkozásoknak és amelyek lehetővé tették, hogy az emberek valamiféle személytelen módon kerülhessenek kapcsolatba egymással. Megváltozott a nyilvánosság előtt való megjelenés/megnyilatkozás addigi formája. Ez a strukturális híd két alapelvre épült: a testre és a beszédre.
Ford.: Boross Anna
Sennett szerint a modern közéleti tapasztalat egyik dimenziójának, a közönségnek a megváltozását az "idegenek" városba áramlása okozta. Idegeneken nem csupán a kívülállókat kell érteni, hanem azokat az ismeretleneket is, akiknek még nincs saját identitásuk, osztálytudatuk, akiket a városlakók sem tudnak "elhelyezni". London és Párizs 17-18. századi népességnövekedését elemezve Sennett kimutatja, hogy mindkét városban ugyanaz a típusú idegen alkotta a főszerepet: egyedül volt, messziről érkezett, korábbi kapcsolatai megszakadtak. A hirtelen népességnövekedés új társadalmi problémát hordott magában: a város egész ökológiájának a terek elve alapján való átszervezését. Bár mindkét városban eltérő városrendezési koncepciók valósultak meg, a végeredmény nagyon hasonló lett: a tér csupán az áthaladást szolgálta és ez a közösségi élet felszámolódásával járt. Ezt tovább erősítették a 18. század első felének gazdasági változásai, eredményeként a gazdasági struktúrák újrakristályosodása. Összességében e két folyamat együtt termelte ki az "ismeretlenként" definiálható idegen városi letelepedését, s ezzel azt, hogy a korábbi családi háttér vagy foglalkozás szerinti rutinszerű címkézés értelmét vesztette. Újfajta városi közösség jött létre. Ez a mindennapi életben annyit jelentett, hogy nem lehetett kétségek nélkül megállapítani a szembenálló társadalmi státuszát. Így alakultak ki az üdvözlésnek és kapcsolattartásnak korábban nem létezett személytelen kliséi. Sennett véleménye mégis az, hogy az élet anyagi feltételeinek bizonytalansága és az ismeretlenektől való félelem ellenére erőteljes társadalmi hajlammal rendelkezett az ily módon létrejött közösség. Az új városi társadalmon belül egyfajta híd alakult ki az utca és a színház között. Olyan hitkódexek léteztek, melyek segítségével értelmet lehetett adni a társadalmi életben zajló találkozásoknak és amelyek lehetővé tették, hogy az emberek valamiféle személytelen módon kerülhessenek kapcsolatba egymással. Megváltozott a nyilvánosság előtt való megjelenés/megnyilatkozás addigi formája. Ez a strukturális híd két alapelvre épült: a testre és a beszédre.