A szerzőnek a könyv szennycímlapjára golyóstollal beírt dedikációjával: "Hegedűs Gézának (már öregedő) barátja".

 

"Az ​​író történelmi esszéjében azt vizsgálja: a kiegyezés pillanatában felnőtté vált nemzedék, a levert forradalomban részt vett, majd a szükségszerűséget felismerő és ezért a kiegyezés művét megalkotó atyák (ők a kőszívü ember fiai) – egy Andrássy, egy Eötvös, egy Deák, sőt egy Tisza Kálmán – fiai (vagyis a kőszívű ember unokái) mit tettek a kiegyezés művének érvényesítése terén; milyen utat jártak, merre felé vitték az ország szekerét, meghatározták-e az ország sorsát és miképpen.

Nemeskürty – akárcsak előző történeti tárgyú műveiben – olyan korszakot vesz górcső alá, amelyet a szakemberek mostohán kezelnek. Az a véleménye, hogy 1867–1896 közötti években a történészek és irodalomtudósok helytelenül ábrázolják valamiféle békebeli állóvíznek, s hogy az ebben a korszakban tevékenykedő magyar államférfiak és művészek más világot éltek és terveztek meg, mint amit mi róluk magunk elé képzelünk. Az olvasmányosan megírt könyv a szakemberek körében bizonyára vitára ad alkalmat, de a történelemkedvelő olvasót jól szórakoztatja és gondolkodásra sarkallja. "