Zoey élete minden szempontból egyre bonyolultabbá válik. Más örülne, ha egyszerre három pasi üldözné a szerelmével, ő azonban szép lassan kezd beleőrülni, hogy képtelen választani Heath, Erik és Loren közül. De azzal ő is tisztában van, hogy ezt a hármas játékot nem sokáig űzheti... Az is komoly problémát okoz neki, hogy barátaival nem oszthatja meg a gondjait, mert fél, hogy akaratlanul is elárulnák legnagyobb ellenségének. Retteg Neferet visszatérésétől az Éjszaka Házába, mert tudja, hogy a Főpapnő nem tűri, ha szembeszegülnek vele. Márpedig Zoey-nak pontosan ez a terve. Vissza akarja változtatni Stevie Rae-t, és ezért bármire hajlandó. Még arra is, hogy fegyverszünetet kössön Aphroditével... És amikor azt hiszi, ennél rosszabb már nem lehet a helyzet, hirtelen történik valami, ami nem csak Zoey életét, de az Éjszaka Házát és az egész vámpírtársadalmat veszélybe sodorja... „Mielőtt végiggondolhattam volna, hogy mit csinálok, már kint voltam a kocsiból, és tiszta erőből rohantam Aphrodité felé. Amikor odaértem hozzá, két dolog tudatosult bennem egyszerre. Az egyik, hogy valami csodálatos, halványan ismerős illatot érzek. Akármi is volt az, ízletes ködként borult rám, ás automatikusan nagyot lélegeztem belőle. A másik Aphrodité volt, aki összegörnyedve hányt és zokogott egyszerre, amit sem nézni, sem csinálni nem túl kellemes dolog. Túlságosan lekötött az, hogy segítsek neki, a csodás illat pedig elterelte a figyelmemet, ezért nem vettem észre azonnal. – Zoey! – zokogta Aphrodité még mindig öklendezve. – Hívj valakit! Gyorsan! – Mi az? Látomásod van? Mi a baj? – Megragadtam a vállát, és próbáltam felállítani, miközben ő tovább hányt. – Nem! Mögöttem! A falon… – Újra öklendezni kezdett, de nem volt már semmi, amit kiadhatott volna magából. – Rettenetes! Önkéntelenül is felkaptam a fejem, és az iskola árnyékos falára néztem. Soha életemben nem láttam még ennél szörnyűbb látványt. Először fel sem fogtam, mi van a szemem előtt. Utólag visszagondolva valószínűleg az agyam védekező mechanizmusa lépett működésbe. Sajnos nem tartott sokáig. Hunyorogva, pislogva bámultam a sötét falra. Valami nedves, ragacsos... Hirtelen rájöttem, mi az az édes, csábító illat. Nem sokon múlt, hogy térdre ne rogyjak Aphrodité mellé, és el ne kezdjek én is hányni. Vérszagot éreztem. De ez nem emberi vér volt, amit már ismertem. Ez egy felnőtt vámpír vérének illata volt. Egy halott vámpíré. A holttestet egy durva fakeresztre szögezték, amely neki volt támasztva a falnak. De nem csak a két csuklója és a bokája volt szöggel átütve. A szívébe egy vastag karót szúrtak. A karóra egy darab papír volt tűzve, láttam, hogy írtak rá valamit, de képtelen voltam fókuszálni a szememmel.” A Kiválasztott az Éjszaka Háza sorozat eddigi legizgalmasabb kötete! Véres, hátborzongató és nagyon szexi!