Fordította: András T. László.
Hugh Thomson fekete-fehér, szövegközti illusztrációival.

Mrs Gaskell munkásságát kevesen ismerik hazánkban. Bizonyára számos oka volt ennek, de háttérbe szorulásának egyik alapvető oka a Brontë-nővérek sikere és méltán elnyert magyar elismertsége lehetett.
Holott a Cranford (azaz jelen kiadásunkban: A kisváros) a világirodalom gyöngyszemeinek sorába tartozik. A falusi Anglia utolsó pillanatait rögzítette Mrs. Gaskell, a pillanatot, amikor már a városokban a kapitalizmus kíméletlen szelleme volt az úr. A 19. század derekán az angol falu megőrzött valamit a mesterségesen óvott idillek békéjéből, nyugalmából – ennek az idillnek egyik utolsó költője volt A kisváros alkotója, Mrs. Gaskell.

Mrs. Gaskell hihetetlenül biztos jellemábrázoló, s kiváló érzéke van a hangulatokhoz. Az ember, ha kellően belefeledkezik egy-egy könyvébe, érzi a friss tengeri szellőt az arcán, megborzong a dohos pincelakás jeges, nyirkos levegőtlenségétől, megtapinthatja a báli ruhák finom selymét vagy a paplak ritka rózsáinak szirmait, s letéve a könyvet, szinte várja, hogy a bodzabor, az illatos narancs, vagy a – cranfordi előkelőségek szerint halálosan ártalmas – zöld tea ott várja az íróasztalára készítve. Végül biztos ugyan az is, hogy az írónő hite a jótékonyságban, a vallásos meggyőződésben és a lassanként elközelgő társadalmi kiegyenlítődésben talán nem az egyetlen recept a világ problémáinak megoldására. Ám talán nyugalmasabb, emberségesebb, emberibb megoldási minta, mint amit a történelem időnként fel tudott mutatni.

további képek