kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Török Sándor : A kisujjamból szoptam - Történelmi krónika e mostani regényes időkből
- leírás
- további adatok
Réber László transzpanensen szellemes rajzaival illusztrálva.
Két botrány indul el kétfelől.
Az egyik ez: Nagy Márta, fiatal lány – agronómus lesz majd belőle, most ideiglenesen virágot árul a Farkasréti temető főkapujától balra – , ez a szépséges-tiszta Nagy Márta, miután baráti társaságban, sorvetés útján ráesett a választás – levetkőzik. Körülállják Bardoss Péter szobrásznövendék, sírkőfaragó legény, a szelíd, okos Alásthy Emőke – ő orvosnak készül – és a garázda fotóművész, majdani nagy filmek bátor alkotója, ez a mocskos szájú Misi – és még néhányan. A lemezjátszóról Bach szól hozzájuk. Nagy Márta tündérkedvességű kis mellei bukkannak elő éppen, mikor nyílik az ajtó és belép az egyik apa.
Nagyjából ugyanebben az időben elindul egy másik botrány is. A vállalatnál – a KEDOFIK-nál, teljes nevén Különleges Egyedi Darabokat Oly Finoman Kiszerelő Vállalat – Edit grófnő, a gőzelődei tarifőr személye körül úgynevezett lovagaias ügy támad. Mit úgynevezett – lovagias ügy. Két úr között – két kitűnő szaktárs, kartárs, elvtárs a Vállalattól – nem akárkik: Alásthy Pongrác az egyik, készletellenőr, Bardoss Ferenc a másik, az osztályközi csoport vezetője. Az ügy nő, terjed, szétágazik, s az ügy körül viselkedni kezdenek, állást foglalnak, tevékenykednek – beugranak? beugratnak? komoly ez? –, felzárkóznak e körül a, mondjuk ideológiai szempontból oly pikáns ügyben: Eniksz néni, az eligazító kis fülkében, vagyis a drága Ottikám, a kesztűs ember Piss Dezső, a hajdani magánnyomozó, a puritán Zártay, a kerületi elosztó, aki még soha senkinek nem mondta, hogy elvtárs, megúszta, a türelemmel figyelő lelkiismereti összetartó, az esti egyetemi lélektannal terhelt személyi értelmező, Béla bácsi, a Vállalat közös Béla bácsija, a volt ezredes, éjjeliőr és raktáros, valamint H. G. elvtárs, a vállalatvezető, aki medvét szeretne játszani a bábszínházban – s még sokan mások, akiknek inkognitójára, mint a nevekből és beosztásokból láthatjuk, szigorúan ügyel a szerző, nem csoda, hiszen ebből baj is lehet.
A két botrány összeér, s ami ebből adódik, az a krónika tartalma; belső mivoltukban ütköznek, így is lehet mondani: filiszterek és bitnikek.
Az egyik ez: Nagy Márta, fiatal lány – agronómus lesz majd belőle, most ideiglenesen virágot árul a Farkasréti temető főkapujától balra – , ez a szépséges-tiszta Nagy Márta, miután baráti társaságban, sorvetés útján ráesett a választás – levetkőzik. Körülállják Bardoss Péter szobrásznövendék, sírkőfaragó legény, a szelíd, okos Alásthy Emőke – ő orvosnak készül – és a garázda fotóművész, majdani nagy filmek bátor alkotója, ez a mocskos szájú Misi – és még néhányan. A lemezjátszóról Bach szól hozzájuk. Nagy Márta tündérkedvességű kis mellei bukkannak elő éppen, mikor nyílik az ajtó és belép az egyik apa.
Nagyjából ugyanebben az időben elindul egy másik botrány is. A vállalatnál – a KEDOFIK-nál, teljes nevén Különleges Egyedi Darabokat Oly Finoman Kiszerelő Vállalat – Edit grófnő, a gőzelődei tarifőr személye körül úgynevezett lovagaias ügy támad. Mit úgynevezett – lovagias ügy. Két úr között – két kitűnő szaktárs, kartárs, elvtárs a Vállalattól – nem akárkik: Alásthy Pongrác az egyik, készletellenőr, Bardoss Ferenc a másik, az osztályközi csoport vezetője. Az ügy nő, terjed, szétágazik, s az ügy körül viselkedni kezdenek, állást foglalnak, tevékenykednek – beugranak? beugratnak? komoly ez? –, felzárkóznak e körül a, mondjuk ideológiai szempontból oly pikáns ügyben: Eniksz néni, az eligazító kis fülkében, vagyis a drága Ottikám, a kesztűs ember Piss Dezső, a hajdani magánnyomozó, a puritán Zártay, a kerületi elosztó, aki még soha senkinek nem mondta, hogy elvtárs, megúszta, a türelemmel figyelő lelkiismereti összetartó, az esti egyetemi lélektannal terhelt személyi értelmező, Béla bácsi, a Vállalat közös Béla bácsija, a volt ezredes, éjjeliőr és raktáros, valamint H. G. elvtárs, a vállalatvezető, aki medvét szeretne játszani a bábszínházban – s még sokan mások, akiknek inkognitójára, mint a nevekből és beosztásokból láthatjuk, szigorúan ügyel a szerző, nem csoda, hiszen ebből baj is lehet.
A két botrány összeér, s ami ebből adódik, az a krónika tartalma; belső mivoltukban ütköznek, így is lehet mondani: filiszterek és bitnikek.