Fejérpataky László (1894-1919) a történeti segédtudományok korszerű művelésének magyarországi megalapozója; megteremtette a hazai diplomatikát mint önálló tudományágat. Jelentősek a címertani kutatásai és forráspublikációi is. A magyar középkor kutatásában elsőként alkalmazta a modern forráskritikai elveket.

 

A magyar diplomatika kezdetével, a XI. században, általános volt a külföldön, s azzá vált, lassanként hazánkban is az elv, hogy a »sola traditio« nem elégséges valakinek jogát valamely kiváltságra vagy birtokra megállapítani; és ha valaki ily czím én kapott fejedelmétől adományt, azt utóbb írásban, oklevél kieszközlésével (testimonio litterarum) kellett megerősíttetnie. Azon hivatal, mely ezen jogot adó, kiváltságokat biztosító okleveleknek szövegezését, kiállítását a fejedelemi akaratából, rendeletéből elvégezte, kanczellária nevet viselt. Énnek a hivatalnak működése tehát, ha új adományról, új kiváltságokról van szó, akkor kezdődik, mikor a király parancsot ad" oklevél kiállítására; ha azonban régi oklevelek megerősítése, régi, okleveles alapon nyugvó kiváltságok megújítása van szóban, a kanczellária azon fórum, mely hivatva van megítélni: jogosak-e arra az igények, nem alapúl-e valamely jog hamisítványon, hiteles-e valamely oklevél, melynek megerősítését, ujabb formában kiadását kérik.

 

Enyhén sérült gerincű, kiadói papírborítóban.
Az első borító elvált a könyvtesttől.
Felvágatlan példány.