A 20. századi olasz irodalom egyik legnagyobb, iskolát teremtő és nemzetközileg is páratlan népszerűségű alkotója, Italo Calvino (1923-1985) három fantasztikus történelmi kisregényét fogja egybe ez a mára már legendás cím. Az elsőnek a hőse Nagy Károly kiváló lovagja. Agilulfo élen jár a harcban, a fegyelemben, az adminisztrálásban, szép nők rajonganak érte, de nincs teste: amikor feltolja sisakja rostélyát, a semmiből szól a hangja. A második történet hősét a török harcokban kettészelik: a hibákkal és erényekkel megvert és megáldott egész emberből két fél lovag lesz, egy gonosz és egy jóságos. Az utolsó kisregény hőse egy bárófi a 18. századból, aki gyerekkorában dacból felmászik egy fára - és soha többé nem ereszkedik vissza: egész életét a lombok, erdők magasában tölti, onnan szemléli tevékenyen és mégis kívülállóként, a koreszméknek elkötelezetten és mégis felülről, a forrongó világot. Valahogy úgy, ahogy Calvino szemlélődött "...gallyak és levelek, pikkelyek és lebenyek, a girbegurba elágazások vég nélküli, csipkés szövevényé"-ből, mely "hímzés... a semmi kanavászán, akár a tollam nyoma..." Akárhogy is, az eredmény magáért beszél. Calvino izgalmas, bölcsen humoros történetei az emberi élet végső kérdéseire keresnek és találnak a maguk mesés módján választ. Szemléletére és tollának nyomára, meséire és tanulságaira nagyobb szükségünk van, mint valaha.