Bishop, Elizabeth : A képzeletbeli jéghegy

Válogatta, fordította és az utószót írta: Rakovszky Zsuzsa.
Sorozat: Napjaink költészete.

Elizabet Bishop (1911-1979) a háború utáni amerikai költészet egyik legjelesebb képviselője; egy kritikusa „a nemzet legnagyobb kincsének” nevezte. Szűkszavú életműve olvasóját szokatlan belső tágasságával ejti rabul. Nemcsak azért, mert lírájának visszatérő motívuma az utazás távoli tájakon, szigeteken, hanem azért is, mert a képzelet nagy gazdagságával ellenpontozott, rendkívüli élességű megfigyelései a megszokott tárgyi környezetét egy szobabelsőt, szobája mennyezetét vagy egy utcaképet valami sosem látottá, majdhogynem szürreálissá teszik. Álomképei viszont, ugyanilyen okokból, hátborzongatóan valószerűek. Nyelvi megformálása fegyelmezett, elegáns, alaphangja szelíden ironikus és önironikus. Verseiben olykor összefüggéstelennek tűnő, fél füllel elkapott társalgástöredékekből áll össze az „emberi állapot” részvételi képe.

A lapok jobb alsó sarkánál ázásnyommal!