Tettamanti Béla illusztrációival.
A regényből nagy sikerű film készült.
10 éven felülieknek ajánljuk.

A poétikusan szép, visszaemlékezés formájú kisregény kerettörténetében az elbeszélő és gyermekkori pajtása találkoznak nyári kalandozásiak színhelyén, a lerombolt vágóhíd környékén, ami már az ő gyermekkori nyarukban is használaton kívül volt. Akkor az épület vörös falaira rajzolták meseviláguk figuráit: bikákat, lovakat (egyik lánypajtásuk virágokat), majd később társaságuk kiegészült Burai J.-vel, a különös, tiszta és humánus gyerekkel, akinek kedvencei a kárókatonák voltak. A madarakat ő rajzolta sorra a falakra. Rajzaikat az erőszakos Kocsmáros (lánypajtásuk nagybátyja) minden vasárnap lemosatta velük, de a gyerekek legyőzték ellenfelület: bevésték a falba, s mindörökre elpusztíthatatlanná tették állatfiguráikat. A rajzoláson kívül más szórakozásuk-játékuk is volt: Burai J. az ingoványban - egy kalandfilm hatására - kanyargós utakon biztos menedéket, egy zsombékot kutatott fel számukra, ahol mindenkitől - az egész világtól - elvonulva, zavartalanul lehetett elmélkedni. A zsombék akkor is jó menedéknek bizonyult, amikor a gyerekek egy éjszaka ellopták a Sági-tanyáról a halászatra idomított kárókatonákat, és ide menekítették őket. ; A gyerekek barátja, pajtása, példaképe Gergián, a vadőr. Naponta eljárnak hozzá, segítenek nagy vállalkozásában: egy többszintes, facölöpökből álló kilátótorony építésében. S amikor a torony elkészül, egyik este meg akarják ünnepelni, de örömüket tragikus esemény szakítja félbe: valaki (talán a Kocsmáros, a vadőr régi ellensége) lelövi Gergiánt. A kisregény sokkal több gyerektörténetnél: szinte minden fordulata, motívuma a humánus magatartás s az igazi emberi értékek végső győzelmét - még a halálon is győzedelmeskedő erejét - bizonyítja erőteljes képekben, kitűnő szituációkkal. - Magas művészi színvonalú olvasmány.