Vjacseszlav Ivanov (1866-1949) kultúrelmélet hagyatékának tanulmányozása még a kezdet kezdetén tart. Ugyanakkor - mint ez az orosz költő és gondolkodó munkásságának szentelt, Rómában 1983-ban, illetve Paviában 1986-ban rendezett nemzetközi szimpóziumon nyilvánvalóvá vált - egyre nő az érdeklődés az ivanovi életmű iránt. Mihail Bahtyin (1895-1975) gondolatai, különösen a karneváli tudatról és az irodalmi karneváli formákról szóló tanítása, szerte a világon mind jobban magukra vonják a kultúratörténettel foglalkozó szakemberek figyelmét. E kötet szerzője mindenekelőtt arra törekedett, hogy nyomon kövesse azt a folyamatot, amely lehetővé tette, hogy Bahtyin kutúraelméletének köszönhetően tovább öröklődjön a Dionüszosz-kultuszról szóló, Ivanov által kidolgozott, a XX. század eleji Oroszországban oly nagy hatású tanítás, valamint az orosz szimbolizmus filozófiai-esztétikai gondolatrendszere. Az orosz gondolkodás e vonalának fejlődését a szerző úgy tekinti, mint egyrészt Nietzsche és Freud elméletének továbbgondolását, másrészt a Jung és Kerényi Károly mítoszkutatásával rokon jelenséget