Tábor Ádám (1947- ) költő, esszéíró, szerkesztő, kritikus négy évtizedes pályája során a személyes líraiságot filozófikus gondolatisággal, közösségi élmények megfogalmazását ezoterikus jelentéssel, a változatos kötött formákat formabontó nyelvi kísérletezéssel ötvöző egyéni hangú, modern költészetet teremtett. 1970-89 közt a magyar irodalmi ellenzék szervezője.

Két előző kötete (Dánia 1982; Héraleitosz-matt 1991) után ebben a gyűjteményben mutatkozik meg a legsokoldalúbban. Költői szemléletében mindenekelőtt az érzéki-konkrét látást érvényesíti: "a szóba burkolózom megszületni / alattam ég fölöttem ég / a test kávázta űr üstökös-ívén / mint ablakon fog a halál kivetni" (Szakadság). Hat ciklusba rendezett verskötetében Tábor Ádám a dalszerűséget (Zónaidő-ciklus) és az elvontabb fogalmazást (Ezotér) egyaránt érvényesíti. Mottóiban sok írót, költőt idéz, de változatos formáiban mindenekelőtt Weöres Sándor inspiráló példája érződik. A fogalmazás közvetlensége, a szabad beszéd üdítő lendülete, az elvont-absztrakt szemlélet egyaránt érvényesül olyan sikerült verseiben, mint a Budapesti rubayiát, Az alany elmaradásának esete, a Szabadtéri szabadvers, a Tábor és a Körév.