Art Lover [Szombathy Bálint] : a.k.a. - Álneves művészek, művészi álnevek

Nomen est omen – a latin kifejezés jelentése: A név figyelmeztetés, jel. Átvitt értelemben: A név illik viselőjéhez. A keleti országokban mindmáig úgy tartják, hogy a név meghatározza viselőjének sorsát, ezért asztrológusokkal, tudósokkal, papokkal konzultálnak a szülők, mielőtt nevet adnának az újszülöttnek. A nevet mindennél fontosabbnak gondolták az Ószövetség könyvének írói: Isten nevét megismerhetetlennek, kimondhatatlannak tartották. Úgy gondolták, hogy a teremtés aktusa úgy zajlott, hogy a Teremtő megnevezéssel alkotta meg a világ egyes elemeit.

Jézus új neveket adott a hozzá csatlakozó tanítványoknak. Ezt a tradíciót a keresztény vallás felkentjei is folytatják: új nevet kapnak a szerzetesek, és a pápa is. Hasonlóképpen új nevet kapnak monostoruk apátjától a buddhista szerzetesek. Köztudott, hogy a diktátorok is szívesen használnak felvett neveket: Lenint eredetileg Uljanovnak hívták, Sztálint Dzsugasvilinek, Adolf Hitlert Schickelgrubernek, Rákosi Mátyás a Rosenfeld családba született, Kádár Jánost Csermanek néven anyakönyvezték Fiumében, a rettegett magyar kultúrcár, Aczél György Appel Henrik néven lépett az élet rögös útjára. Különféle okokból igen sok író, művész dolgozott, dolgozik felvett névvel. Az 1960-as évektől, a concept art és a pop megerősödésével a művészek egyre fontosabb nevet tulajdonítottak nevüknek. Sokan beszélő neveket választottak, mert úgy gondolták, hogy ők maguk is műalkotások, nevükkel is üzenni akartak.

Szombathy Bálint, művész, művészeti író, kritikus stílszerűen az Art Lover (Művészetszerető) nevet választotta magának. Az Orpheusz Kiadó gondozásában megjelent a.k.a. (angolul also known as – úgy is ismert, mint) című könyvét az álnevet használó művészeknek, művészi álneveknek szentelte. Könyvében hozzá közelálló művészekről és álneveikről ír. Az olvasó óhatatlanul hiányosnak, befejezetlennek fogja taláni a névsort, hiába keresi benne egyes, általa fontosnak gondolt művészek nevét, esetleg bosszankodik is, mert marginálisnak gondolt művészekről olvashat helyettük. Art Lover vállalja válogatása szubjektivitását. „Én csak feldobtam a labdát”, mondja, „bárki folytathatja, kiegészítheti a megkezdett munkát”. Ő maga is könyvének folytatását tervezi. Nyilvánvalónak látszik egy digitális, folyamatosan bővíthető, interneten elhelyezett álnév-adatbázis létrehozása. Nos, számos ilyet találhatunk már a világhálón. Akit érdekel a téma, megtekintheti például a Trussel a.k.a. adatbázist, ahol alfabetikus rendbe szervezve számtalan álnevet találhat.

Mi sem bizonyítja jobban saját álnevek iránti érdeklődésemet, mint hogy az elmúlt évtizedekben a következő kódnevek alatt dolgoztam: A. L. Newman; Pére Lachaise; Neuma; Boris Popoff; Dr. Bardo; 108; Nemo; The Change; David Dog; Sir David O''Clock; Jam Karet; T.C.T.C.; WordCitizen; MC BusyB; Ambiance21; Karl-Heinz Wienerblut; Dr. Száraz Edith; Dr. Homoki Helga; Dr. Répássy Szender; Perint Pál; DJ NoMore.

Könnyebben érthetővé válik a művészi álnevek mögött rejtőző álneves művészeknek a biológiailag azonos, szellemileg, érzelmileg, intellektuálisan pedig különböző entitásként való értelmezése, amennyiben gondolatmenetünkben felfüggesztjük a szerző neve és a mű (szöveg)teste elkülönülésének filozófiai koncepcióját, vegyük csak egyszerűen úgy, hogy az alkotás és az alkotó neve egymásra utaló egészet képez. Eme alaptétel nélkül fabatkát se érne Art Lover több évtizedes kutatómunkájának eredménye, az a.k.a. című, meghatározhatatlan műfajú könyve.

A cím az „also known as”, az „alias”, másképpen, más néven jelentésű szavak rövidítése, a kötet pedig álneves művészekről, művészi álnevekről szóló ismereteket fog egybe. Műfaja azért meghatározhatatlan, mert keveredik benne a lexikon és a névmutató tárgyilagossága, a tanulmányírás objektivitása, a magánlevél intimitása és szubjektivitása, ami mellé dokumentációs és illusztratív anyag is járul – a kiadó a kötet Előszavában el is magyarázza a könyv szerkezetét, amivel nem csak kedvet kelt a téma első, a PIM Álnév és szerep az irodalomban Szindbádtól Jolánig elnevezésű kiállításával ugyan párhuzamos, de könyvalakban mindenképpen első magyarországi felvetéséhez, hanem előre utal a látszólagos rendszertelenséget összefogó rendszerre.