"Újra és újra megráz a bibliai Tékozló Fiú története: az elveszített és az összemocskolt élet utáni hazatérés mítoszi esélye. A boldog végkifejlet azzal a reménnyel ajándékozza meg az embert, hogy nincs sors, amelyet ne győzhetne le a szeretet, a megbocsátás, az otthon utáni sóvárgás ereje. Sajnos nem mindegyik tékozló fiú jut el a diadalmas megnyugvásig. Jó példája lehetek ennek magam is." "Hiába hallottam múzsai hangokat, fütyültem rájuk, mentem a magam útján makacsul, belebonyolódva a politikába, a mindennapi tusakodások balassis kalandjaiba, s azzal nyugtatgattam magamat, hogy minden cselekedetem költészet lesz, költészet maga a sorsom is, hiszen a jót akarom: az igaztalan, hazug élettel szemben az igaz életet, Az összegyűjtött verseket átlapozva most látom csak, hogy mindez fennkölt áltatás volt. Mert az ember vagy a műveiben él kiteljesedve, vagy a cselekedeteiben. Mindkettőben egyszerre nem élhet. Néhány barátom és kortársam még talán emlékszik rá, hogy költő igazán élettékozlásom szüneteiben voltam. Sajnálhatnám magamat veszteségeimért, de nem sajnálom. Megíratlan verseimért egyedül csak az Isten előtt pironkodom."