Bellarmin Szent Róbert : A jó halál mesterségéről

Bárhogy is próbáljuk letagadni és elkendőzni magunk elől, egyszer meg kell halnunk. Ez a tény egész életünket más megvilágításba helyezi. Az öröklét vár minket, örök boldogság vagy kárhozat, aszerint, ahogy éltünk, és ahogy meghalunk. Aki jól akar meghalni, annak jól kell élnie, és fel kell készülnie a halálra. Ebbe a mindennél fontosabb mesterségbe avat be minket Bellarmin Szent Róbert könyve, az eszkatológia, az „utolsó dolgokkal” (res novissimae) való foglalkozás rendkívül gazdag vallási-teológiai hagyományába illeszkedve.

Mi a halál természete? Miért kell meghalnunk a világnak, ha üdvözülni akarunk? Mi a szerepe mindebben az erényeknek és a szentségeknek? És mit kell tennünk, amikor a halál közeleg? Milyen kísértések várnak minket, és milyen orvosságokkal harcolhatunk ellenük? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ Bellarmin, a szentírási és egyéb idézetek mellett a való életből vett megdöbbentő példákkal is intve és buzdítva mindenkit a jó halál mesterségének mielőbbi elsajátítására.

„Művemnek tárgya nem csábít az olvasásra, hanem inkább eltántorít attól, különösképpen a politikai vagy egyházi értelemben nagyhatalmú férfiakat, mert ez a könyvem nem tartalmaz filozófiai, vagy szónoki, vagy költészeti mesterséget, mely az értelmet okítaná, vagy a nyelvet finomítaná, vagy a fület gyönyörködtetné, hanem arra buzdít, hogy elmélkedjünk a halálról, és gyakran gondoljunk olyan dolgokra, mint a szegénység, alázatosság, béketűrés és más igaz és keresztény erények, melyek a hatalmasoknak többnyire nincsenek kedvére. (…)

Mert nem fogja tagadni senki, hogy a jó halál mestersége minden mesterségek közül a legnagyobb, aki figyelmesen arra irányítja gondolatait, hogy a halálban számot kell adnunk az istennek mindenről, amit egész életünk során cselekedtünk, mondottunk, gondoltunk, beleértve akár egyetlen hivalkodva kiejtett szót is, miközben az ördög vádaskodik, a lelkiismeret tanúskodik, az Isten ítélkezik, az örök halál büntetése vagy az örökkévaló jutalom vár bennünket.”