Kisantal Tamás - Mekis D. János (szerk.) : A holokauszt témája az irodalomban

Sorozat: Árkádia kiskönyvtár

A holokauszt emlékezetével kapcsolatban alkotta meg Marianne Hirsch a „postmemory” (utóemlékezet) fogalmát, amely a szörnyűségeket már át nem élt nemzedékek gondolkodásmódját jelenti. Ez az emlékezetkultúra jelen van a magyar irodalomban is, ennek a jelenlétnek a természetét tárják föl a kötet tíz tanulmányának szerzői. Mekis D. János a témakör kutathatóságának problémáival néz szembe; olyan kérdésekre hívva föl a figyelmet, mint a források utókorának, interpretációs közegének változásai, vagy épp a tömeggyilkosságok nyomai eltüntetésének a következményei. A szöveghitelesség problémáját szemléletes példán mutatja be, Anne Frank naplóján, amellyel kapcsolatban hitelességi kételyek is fölmerültek, tekintve, hogy a kislány apja, Otto Frank változtatott az eredeti szövegen. ***Ugyancsak kitér arra, milyen hitelességi problémák merülhetnek föl a túlélő vagy épp az ifjabb generációk szemléletében. Kisantal Tamás A csenden innen és túl című dolgozatában a holokauszt irodalmi ábrázolásának egész kérdéskomplexumát áttekinti, kezdve a „holokauszt” szó jelentésével, folytatva annak mérlegelésével, összevethető-e a zsidóság megsemmisítésének szándéka a világtörténelem más tömeggyilkosságaival. Számot vet az endlösung megjelenítésének esztétikai vonatkozásaival, egészen addig, hogy az 1945 után született írónemzedékek munkáit miképp lehet megítélni az átéltség szempontjából. Ugyanő Az emlékiratoktól a botrányokig című dolgozatában arról számol be, hogy a holokauszt irodalmának kánonját lényegében azok az írók alakították ki, akik maguk át sem élték a borzalmakat, és eközben az újabb írónemzedékek újabb és újabb műveket alkottak a „postmemory” jegyében.