Vernet, Marc : A hiány alakzatai - A láthatatlan és a mozi

Apertúra Könyvek.

Megszokott a filmet a látvány által keltett jelenlét, valóságbenyomás fogalmaival elgondolni. A film, szemben az összes többi művészettel, feltehetőleg ebben találja megkülönböztető jegyét. Talán e szokás számlájára írható a narratív film átlátszósága is, e film természetszerűleg elrejti a nyelvezet és a diskurzus létet, azért, hogy megszerezze a történethez, az eseményekhez, a tárgyakhoz és a szereplőkhöz való közvetlen hozzáférés elégedettségét, de az a realista film is ide tartozik, amely a teret konzisztenciájában mutatja be, úgy, ahogy a mindennapi életben körülbelül érzékeljük. E körülmények között a klasszikus narratív film szerepe az lenne, hogy elhitesse a nézővel, hogy a kép a valóság, és a fiktív a lehetséges. A filmről való számos elgondolás, beleértve a maiakat is, ezen alapszik. Engem személy szerint az ellenkezője foglalkoztat. Az elkövetkezendőkben éppen az előbb mondottakkal igyekszem szembehelyezkedni. A filmben az elbeszélt történet szempontjából az eltűnések, szertefoszlások, megjelenések és létrejövő távolságok jelentősége foglalkoztat. Az apparátus tekintetében pedig a filmkép elenyésző realitása és inkoherenciái foglalkoztatnak, miként az az öröm is, ami magával ragad egy vágyakozó nézőt, aki valami felé igyekszik, ami nincs ott, ami elillan, kitér vagy éppen eltűnőben van...” (Részlet a könyv előszavából)