A hetvenes évek, utolsó verseskötete (1971) jogosan nagy sikerű egész, de még jogosabb az önutolérés nyitányának is tekinthető, amit a Minél eredetibb egy-egy alkotó, annál több esélye van a félreértésre vagy álmegértésre. Tűnhet túl- és álbonyolultnak avagy túl egyszerűnek. Lászlóffy Aladárt egyszerre és egyként érte és érheti az ellenvetés mindkét oldalról.

A hetvenes évek, utolsó verseskötete (1971) jogosan nagy sikerű egész, de még jogosabb az önutolérés nyitányának is tekinthető, amit a Papírrepülő és az azóta született versek igazolnak. Századvégünk, a „huszadik század délutánja”, saját élete délutánja felfedi az eddig megtett út titkát: hosszútávúságát, az eddig talán véletlennek tűnhető különc vonások belső szabályszerűségét. Akár a Papírrepülő tükrében, annak is egyetlen kiemelt pillanatában – s akár csupán egyetlen oldalról, például versfajtái oldaláról.