A Helyettes Szomjazók szenvedéjes élete - István király Múzeum, Székesfehérvár 1990.

Méret: 69 x 49 cm. Négyrét hajtva.

A Hejettes Szomlyazókat (1964-1992) Beöthy Balázs, Danka Attila, Elek István (KADA), Fekete Balázs, Kardos Péter, Nagy Attila, Várnagy Tibor, Vidákovich István alkotta. Néhányan Somogyi Győző rajzszakkörébe jártak, ott fogant meg bennük a közös alkotás gondolata. 1984-es manifesztumukban az intézményekkel szembenálló, tekintélyellenes, spontán, ötletszerű művészet mellett szálltak síkra. A közös festést, szobrászkodást, „akciózást” és zenélést elsősorban unaloműző időtöltésnek tekintették. Az 1980-as évek első felében együttműködtek a CSNFM (később Titanic Társaság) tagjaival, a Platón barlangjában szerveztek közös programokat és előadóesteket. 1989-es második kiáltványukban a harsány groteszket felváltó lágy melankóliával konstatálták, hogy betagozódtak az intézményes művészetbe. Valószínűleg ez vezetett néhány évvel későbbi feloszlásukhoz is.

Tevékenységükben a műfaji sokszínűség ad hoc stíluspluralizmussal párosult. Művészetük kapcsolatba hozható a dadával, a szürrealizmussal, az art brut-vel, és a fluxussal is. Egyfajta recycling artot műveltek. Munkácsy Siralomházát például rozsdás vasból és szalmából alkották újra, a Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben c. alkotásukról pedig a csoport illusztris tagjai néznek vissza. Az hommage-ok és újrafogalmazások mellett nonkonformizmusukból eredően a polgárpukkasztó témákhoz is vonzódtak.