Rázsó Gyula (szerk.) : A hadművészet középkori és újkori klasszikusai

A szerkesztők megkísérelték, hogy e sokrétű, bonyolult, egymástól lényegesen eltérő, tendenciákban gazdag kor hadművészete és hadtudománya valamennyi áramlatának és ezek képviselőinek helyet szorítsanak az antológiában. Ez az oka annak, hogy számos jelentős szerző munkája - mint Santa Cruz, Folard vagy Roon - nem került bele a kötetbe. Ezzel szemben két, a fentieknél jelesebb, és hatásaiban is fontosabb katonai író: Zrínyi Miklós és Carl von Clausewitz munkássága azért maradt ki, mert az ő életművük külön kötetet kapott a Hadtudomány klasszikusai című sorozatban. A szemelvények válogatásakor az elsődleges szempont az volt, hogy olyan számottevő vagy a korszakot jellemző szerző munkásságából adjunk ízelítőt, akiknek művei még nem jelentek meg magyar nyelven. Ettől az elvtől csak akkor térünk el, amikor olyan lényeges, a katonai és a politikai irodalom fejlődésére meghatározó módon ható író, mint a firenzei Machiavelli: Fejedelem című munkája katonai vonatkozású fejezeteit közöljük, vagy Thury József Török történetírók című kitűnő, máig is nélkülözhetetlen forráskiadványából veszünk át két jellemző szemelvényt. Célunk, ismételjük, a hadtudományi irodalom áramlatainak és ezek kiemelkedő vagy jellegzetes képviselőinek munkásságán keresztül a kor hadművészetének az ábrázolása. A bőséges anyag szigorú szelektálásra kényszerített bennünket. Mivel arra törekedtünk, hogy a kortárs vagy közel egykorú irodalom tükrében a hadművészet fejlődésének fő irányvonalait ismertessük; ez, szándékunktól függetlenül, óhatatlanul bizonyos Európa-centrizmushoz vezetett. A hadművészet fejlődésének fő vonalát, mint ismeretes, az európai képezte, ezért, bármily sajnálatos is ez számunkra, nem biztosíthattunk helyet az afrikai, az ázsiai és az amerikai népek katonai irodalmának. Így a fő tendenciáktól eltérő áramlatokat csupán az oszmán-török katonai írók és bizonyos vonatkozásokban a bizánci szerzők képviselik.