Biró Gábor időutazásra hív minket, hogy könyvét olvasva betekintést nyerjünk Magyarország egykori legkeletibb határátkelőjének, a Gyimesi-szorosnak történelmébe. A Rákóczi-várként ismert mai várrom köré csoportosulnak a kronológiai sorrendben leírt események. A Gyimesi-átkelőt az 1533-ban írt Csíki Székely Krónika említi meg először, és a legtöbb történész szerint a vár Bethlen Gábor fejedelem idejében, 1626-ban épült. A szerzőnek köszönhetően betekintést nyerünk a 16. és 19. század között itt lezajlott eseményekbe, a gyimesi erődlánc nyolc megfigyelőpontja egyikének, a már említett Rákóczi-várként ismert épületegyüttes létesítésébe, átalakításába. Megtudhatjuk, mikor volt itt tatárjárás, és milyen intézkedéseket hozták egykoron a pestis terjedésének megfékezésére. Színfoltja az írásnak a vesztegzári törvények és előírások felidézése, de arról is szó esik, mikor alakult a Gyimes-völgye első temploma.

Biró Gábor mérnök Bécsben, az Osztrák Állami Levéltárban végzett kutatásokat, így a könyv erősségének számítanak a 17. és 18. században készült, Bécsben megőrzött és itt bemutatott korabeli térképek és helyrajzok. Később, a 19. század végén, még a vasútépítés előtt, már a Gyimesi-szorosról is készültek fényképek. Dokumentumértékű régi fotográfiák és mai, korszerű technikával készült, de szintén fehér-fekete fotókban gyönyörködhetünk. Gábor nem történész, de kutatókat meghazudtoló szorgalommal gyűjtötte és adta át az utókornak a Rákóczivárral kapcsolatos tudásanyagát. Alázattal nyúlt a témához, minden állítását megpróbálta több forrásból ellenőrizni. Jelen írás új utakat nyit meg, további kutatásra sarkallja az erre hivatottakat. Számomra külön öröm, hogy egykori elemista osztálytársam, Gyimesbükk szülöttje írta meg ezt a könyvet.