A XVI. és XVII. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát és az azt követő éppoly zaklatott időket felelevenítő, nagyszabású regényfolyam nyolcadik kötetében ismét találkozhatunk a narrátor-főhőssel, az ifjú, művelt Siorac lovaggal. A kalandvágyó, heves vérű kamaszból időközben a király belső szolgálatára rendelt első nemesúr, érett férfi lett, aki apja nyomdokain haladva legfőbb céljának a kis király, XIII. Lajos odaadó szolgálatát tartja. A gyermekkirály alig kilencéves, amikor apját, IV Henriket orvul meggyilkolják. A regény azt a hétéves időszakot meséli el, amely Medici Mária régensségével kezdődik, s az ifjú Lajos fegyvertényével ér véget: a király visszaszerzi zsarnok anyjától a hatalmat, meggyilkoltatva kegyetlen és kapzsi kegyencét, a firenzei Concino Concinit.
Merle sok melegséggel, gyengédséggel, megértéssel mutatja be a mostoha sorsú gyermekkirályt, akit a szívtelen királyné és romlott, minden aljasságra kapható környezete gyámoltalan, gyermeteg ifjúnak, már-már gyengeelméjűnek próbál feltüntetni, holott Lajos éles eszű, megfontolt, talpraesett fiatalember, és igazat mond, amikor a regény végén kijelenti: "Szeretnek a franciák. Jó királyuk leszek.