"Talán az a körülmény, hogy arra vállalkoztam: modelljeim egyetemes érvényét - melyeket Franciaország különös példája alapján alkottam meg - külföldi közönség előtt bizonyítsam, tette lehetővé számomra, hogy előadásaim során eljussak ahhoz, amit munkám voltaképpeni lényegének tartok. Először is arra a tudományfilozófiára gondolok, amely a viszonyok és viszonyrendszerek elsőbbségét hangsúlyozza. Jóllehet ezen a tudományfilozófián alapul a modern tudomány teljes egészében, a társadalomtudományok mégis meglehetősen ritkán alkalmazzák, minden bizonnyal azért, mert túlságosan is ellentétben áll a társadalomról való mindennapi (vagy féltudományos) gondolkodás szokványos gyakorlatával. Ez a gondolkodás inkább kötődik olyan szubsztanciális "létezőkhöz", mint egyének, csoportok, mint azokhoz az objektív viszonyokhoz, amelyekre nem mutathatunk rá és nem kézzelfoghatóak, hanem tudományos munkával kell meghódítanunk, létrehoznunk és érvényességüket ellenőriznünk."Részlet a szerző előszavából