1979-ben jelent meg a kortárs francia próza egyik kiemelkedő képviselőjének, Jean Echenoznak "programadó" regénye, amelyet most magyar fordításban ismerhet meg a hazai közönség. A greenwichi hosszúsági kör a detektívregény és a nívós széppróza jellegzetességeit, kritériumait egyesítve teremtett iskolát nemcsak a francia, de az európai irodalomban is. ; A regény gerincét nyújtó bűnügyi történet a szöveg kettős felépítésén szerveződik; ez a kettősség egyrészt a rész-egész hierarchiájának tudatos megbontásában (valamennyi részcselekmény mellérendelten, egy-egy főfejezetben bontakozik ki), másrészt műfaji megközelítésben (a regény egyszerre kelti a művészi bűnügyi próza és a krimiparódia érzetét) érhető tetten. Eredményeként a mű nem folyamatában bontakozik ki, hanem a puzzle összeállításának megfelelően, apró részecskék véletlen "képbe kerülése" kapcsán: hogy mi is történik voltaképpen, azt csak a regény végén, az utolsó puzzle-darab beillesztésével tudhatjuk meg. Addig azonban a történet állandóan újabb eseményekkel és szereplőkkel gazdagodik. Az alaptörténet szinte banális: egy kutatással is foglalkozó intézet professzora, Byron Caine értékes találmányának, egy különleges fémötvözetnek a dokumentációjával megszökik, hogy kutatási eredményeit a konkurens cég szolgálatába állíthassa; vele szökik a cégtulajdonos leánya, Rachel is. A tulajdonos bérgyilkost küld - "Russel", a vak bűnöző személyében - a professzor után, egyben mozgásba hozza a titkos "szervezetet" is, amely René Carrier irányításával bábszerűen mozgatja a szereplők sokaságát. A szereplők így jutnak el egy kis, csendes-óceáni szigetre, amelynek különlegessége, hogy az itt található meridián múlt és jelen idősíkjába rendezi a jelen történéseit. A puzzle szabályainak megfelelően a történetnek nincsenek hősei, így konklúziója sem: a szigeten kibontakozó véres összecsapás kimenetele az utolsó részlet megismerésével dől el, az életben maradottak egy része pedig hajóra szállva az Északi sark felé veszi útját. És ezzel egy újabb kép kirakásának szellemi játékát indítja el a szerző, egy nyilvánvalóan újabb regény része-egészeként. ; A történet tehát paradoxonok sorozata, eklektikus, heterogén elemek halmaza, amely lírai-ironikus hangvételével, a francia új-új regény műfajában szokatlan, de - letehetetlen olvasmányt jelent mindazok számára, akik ismerik és szeretik a francia új regény vagy a "nouvelle vague" alkotóinak napjainkig ható remekműveit.