Lektorálta Pléh Csaba.

A könyv Freud különböző (időpontban keletkezett) írásaiból művészetpszichológiáját mint szisztematikus egészet rekonstruálja, s egyúttal kibontja a művészetpszichológia meghatározó fejezeteit: a művész, az alkotófolyamat, a művészet (mint intézmény), a műértelmezés és a műbefogadó folyamat pszichológiáját. Nyilvánvalóvá teszi, hogy a freudi művészet-pszichológia átfogja az összes művészetet, azaz ne (csak) irodalompszichológia, és lényege pedig nem egy-egy művész (egy-egy művének) alkalmi pszichoanalízise, legyen ez bármennyire kedvelt tevékenység. Ezt követően a szerző bemutatja, hogy Freud nélkül a 20. századi líra és epika, de a képző-, film- és színházművészet sem vált volna azzá, ami lett. Majd a pszichoanalízis megalapítójának munkáit úgy kísérli meg olvasni, mint sajátos szövegeket fikció és nemfikció, narráció és nemnarráció között; mint egyszerre természettudományi, történet(író)i, illetve irodalmi elbeszélő szövegeket. Végül összehasonlító hatásvizsgálat-sorozattal tárja fel, hogy kísérleti személyek mit tudnak Freudról, miként ítélik meg elgondolásait és kivált művészetpszichológiai tanait, illetve hogyan olvasnak és értenek meg számukra ismeretlen freudi szövegeket. Mindennek alapján körvonalazódik, hogy Freud mennyiben és milyen értelemben egyik meghatározó írója a 20. századnak.