A Francia hagyaték Makine legkevésbé regényes, alig-alig leplezetten önéletrajzi műve. Az elbeszélő saját gyermekkorát idézi föl s vele együtt egy átlagos orosz család hétköznapjait a "Birodalom" hetvenes-nyolcvanas éveiben. A szinte minden váratlan fordulattól, minden izgalomtól mentes, látszólag egyszerű történet mégis izgalmas regényvilággá szerveződik, holott nem történik más, mint hogy egy kamaszodó fiú a vakációk idején egy Volga menti iparvárosból a távoli Szibériában élő francia nagyanyjához utazik. A történet e két világ között őrlődő gyermek formálódásáról, emberré válásáról szól. Egyik oldalon a hatalmas birodalom a maga ellentmondásos valóságával: félelmetes seregével, űrhajóival, atommeghajtású jégtörőivel és nagyüzemeivel, a maga "orosz levegőjével", a régi, sötét élet, az izbák fanyar, nehéz szagával, mely a "maga ősiségében fogadta a halált, a születést, a szerelmet, a fájdalmat". A másik oldalon a bábuskáktól olyannyira elütő nagymama: hihetetlen finomsággal, eleganciával, csöndekkel és fényekkel, harmóniával teli világ, egy emlékekből, mesékből, szavakból "ködös Atlantiszként" kiemelkedő Franciaország.