Örley István (1913-1945) a harmincas évek vége felé feltűnik novelláival a szerkesztőségekben egy tüzér főhadnagy; hosszú küzdelem után végre megszabadul Horthyék mundérjától, s lektor lesz a rádiónál: beérkezett, tekintélyes irók hallgatnak tanácsaira ; majd 1944-ben Illyés Gyula társaságában a Magyar Csillag szerkesztője lesz. A legenda helyett most műveivel ismerkedhet meg az olvasó. Keveset irt. Hallatlan műgonddal. Első nagyobb terjedelmű kisregénye, A Flocsek bukása pontosan megmutatja legfontosabb motívumait s ritka erényeit, a pontos kifejezést s a szerkesztésnek azt a bravúrját, mely a hős és az író egyéniségének egyszerre ad helyet az írásban, anélkül. hogy egy pillanatra is elvétené a szereposztást. Barátságok, szerelmek a témái novelláinak, az a kín, hogy az emberi kapcsolatok nem az azonos értékek kölcsönös vonzására épülnek, az a gyötrelem, hogy az embernek meg kell aláznia önmagát, be kell mocskolnia, mert ez az egyetlen védekezése a társadalom, a szerepek ellen s önmaga ellen, aki nem képes több és jobb lenni, mint amilyen, pedig szeretne. Nem mazochizmus ez, hanem megszenvedett élmény, személyes tapasztalás, világképítélet a társadalomról, méghozzá olyan gyilkos és enyhítetlen, hogy párját ritkítja a harmincas-negyvenes évek fordulójának irodalmában. Kritikusnak elsőrendű volt és tévedhetetlen. Néhány kritikája szinte egy irodalomtörténetet pótol, pontosan felvázolja a kor irodalmának erővonalait.