A ​nagy német vallásos egzisztencialista filozófus 1947 júliusában Bázelben egy hat részből álló előadássorozatot tartott A filozófiai hit címmel. Miként a fordítók a kötet utószavában hangsúlyozzák, Jaspers a vallás negatív oldalait kritikusan érintő gondolatmenetében 'nem a vallási jelenség mint olyan ellen lépett fel, hanem inkább annak érdekében fogalmazta meg kritikai észrevételeit'. Igazi célja a vallás valódi értékeinek felmutatása volt. Kiindulásként a kanti 'magánvaló dologhoz' tér vissza. A gondolkodás, eszközeit tekintve, alapvetően tárgyiasít. Ám csupán a gondolkodás áll az ember rendelkezésére, hogy kilépve a tárgyiasítás dimenzióiból, az életünk során egymással érintkező, egymás után felbukkanó horizontokat átfogó, de nem önálló horizontként értelmezhető Átfogót 'transzcendálja' – azaz kivonja a gondolkodás tárgyiasítása alól. A filozófiai hit lényeges eleme tehát a szabadság. Az egzisztencia az ember nyitottsága. 'Az ember mint egzisztencia a maga szabadságában mint a transzcendencia által adományozottat tapasztalja meg önmagát' – hangzik egyik előadásában. A filozófiai hit lényegét egy szellemes hasonlattal világítja meg. Galileit és Giordano Brunót az inkvizíció egyaránt rá akarta venni, hogy vonják vissza tanaikat. Az, hogy Galilei ezt – látszatra – megtette, Bruno viszont nem, arra mutat, hogy mindketten 'az általuk képviselt igazság értelmének' megfelelően cselekedtek. 'Az az igazság, amelyből élek, csak azáltal igazság, hogy azonosulok vele Az az igazság viszont, melynek helyességét be tudom bizonyítani, fennáll nélkülem is ' Giordano Bruno tehát filozófusként is halt mártírhalált. A lényeg a tárgyi és a transzcendáló igazság különbségében rejlik. A fordítók kisebb tanulmánynak beillő utószavával és jegyzeteivel ellátott mű a filozófiában jártas olvasók érdeklődésére számíthat.