Nem ​akartam „filmes” lenni. A bölcsészkaron irodalmat tanultam, és azt hiszem, pusztán a véletlennek köszönhetem, hogy az egyetem elvégzése után a filmgyárba helyeztek. Néhány évig dramaturgként küszködtem a forgatókönyvekkel. Csak az első szerény eredmények után – Liliomfi, Bakaruhában – értettem meg, hogy mi öröme is lehet ennek a nem éppen hálás munkának. Amikor 1957-ben megalakult a Filmtudományi Intézet, szívesen engedtem a hívásnak. Filmtörténettel, esztétikával kezdtem foglalkozni, ha e nagyon fiatal és kialakulatlan tudományágban egyáltalán beszélhetünk a kutatási területek szigorú elhatárolásáról. Cikkeim, kritikáim főleg a Filmvilágban és a különféle irodalmi folyóiratokban, hosszabb tanulmányaim (A tízéves Talpalatnyi földről, a Filmelemzés módszertani problémáiról a Magyar filmek stíluskérdéseiről, az Avantgarde-ról stb.) a Filmtudományi Intézet kiadványaiban jelentek meg. A Szabadegyetemen és a Debreceni Tudományegyetem bölcsészkarán tartok néhány év óta filmtörténeti és esztétikai előadásokat. Ezekből az előadásokból született ez a könyv.